Ez az online játékosok elhíresült jelmondata. Az ember legtöbb esetben nagyon is gyáva. Igyekszik problémái, gondjai elől addig menekülni, ameddig csak tud, aztán pedig már felméri problémája nagyságát, addigra csak segítséggel tud belőle kilábalni. Itt jön egy másik tipikus rossz tulajdonság, a makacsság, önfejűség. Sokan nem látják be, hogy már nincsenek úrrá magukon, segítségre szorulnak. Hiába várnak támogatást a virtuális kapcsolatoktól, az nem a valóság, nem ugyanaz, mint pl. egy élő beszélgetés szemtől szembe barátokkal, vagy a családdal. Általában mindennek a jó felé fordulásának a kiindulási pontja az, hogy beismerjük igenis gond van, nem találunk egyensúlyt a felépített világ és a valóság között, nem látjuk hol is van az a bizonyos határ, amit kijelentettünk, hogy mi nem olyanok vagyunk, hogy átlépjük, velünk az sose történhet meg. A valós élet lehet rossz, ez tény, de minden csak hozzáállás kérdése. Mi lesz akkor, ha már a virtuális világban is a béka bizonyos testrésze alá süllyedünk, akkor hova lesz a menekülés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése